2008.03.25. 22:29 Nofete
...kezdek újra megbékélni az életemmel. A vámpírok örök kárhozatra ítéltettek, s ez alól én sem vagyok kivétel. Mikor azt hiszem rátaláltam a békére, valami mindig közbelép. Elveszítettem a családomat a barátaimmal, ezen nagy nehezen sikerült túltennem magam. Sebastian mellett új célt nyert az életem, legalábbis régebben azt hittem, de ma már másként gondolkozom. Az idő végtelen és benne a boldogság, csak egy pillanatnak számít. Lehetsz akármilyen hatalmas, de akkor sem győzheted le. Bárcsak uralhatnám, bár nem tudom melyik életet választanám, ha hatalmamban állna változtatni. Persze erre sajnos képtelen egy vámpír és én az vagyok. Örökké látni fogom az idő lassú pusztítását a földön. Lesznek nehéz évtizedeim, de mindenkit túl fogok élni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.