...zajtalanul érkeztem meg az udvarba, Márk mellém érkezését már nem hallottam meg. Más kötötte le a figyelmemet. Egy kislány, aki a barackfa alól szemlélte a csillagokat. Csodálatos szőke haja aranyfolyóként terült el a fűben, s az arcán könnycseppek gördültek le, hisz magányos volt. Egy kislány aki elveszett az édesanyja nélkül a világban. Elindultam felé, de Márk megragadta a kezem. - Nem teheted - nézett rám szigorúan. - Ugyan ki hinne neki, talán fel sem ismer - mondtam elszántan. Kihasználva a bizonytalanságát kiszabadítottam magam s elindultam az unokahúgom felé...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.