...Márk elindult körbeszaglászni, hogy mikor és hol akarják megtartani a cserét. Addig nekem muszáj volt csillapítanom kíváncsiságomat. Elindultam egy kisebb sétára a városban, felkerestem a kedvenc törzshelyeimet, a régi iskolámat és végül a házunk előtt kötöttem ki. Gyorsan felmásztam a szomszéd ház tetejére ahonnan tisztán ráláttam az étkezőnkre. Ott ültek az asztalnál a szüleim, ettől fájdalom hasított a szívembe. Az a sok elveszett év, amit kihagytam. Most az öregség ráncokban jelent meg az arcukon, s a fájdalom a szemükben tükröződött. Nem voltak egyedül. Egy fiatal férfi és egy kislány ült velük szembe. Mind a négyükön látszott a kimerültség és a sok aggodalom, de igazából kislány arca ragadott magával, hiszen szinte teljes mása Szerénáénak. Ettől könnyek csordultak végig az arcomon. Neki megadatott mindaz, amit a vámpírélet elvett tőlem. Férj és egy csodálatos kislány, aki talán miattam elveszítheti az édesanyját. Emiatt dühös lettem, nem fogom hagyni Dominicnak, hogy bántsa a családomat. Többé már nem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.