...miközben mesélte a történetét a szemében végtelen szomorúság és keserűség tükröződött. Megvigasztalni sem tudnám, hiszen a családomat én is elveszítettem a vámpírrá válásom éjszakáján, de legalább tudtam, hogy biztonságban vannak. Sajnos ebben tévedtem és ha nem mentem meg Szerénát akkor abba belehalok. Már csak ő az aki az élők világához köt, nélküle elvesznék a végtelen időben...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.