2008.03.17. 20:43 Nofete
...egy erdőben állok, sötétség vesz körül, s várok egy neszre, ami elárulja az üldözőmet. Érzem a közelségét, csak a megfelelő pillanat kell neki. Lehunyom a szemem és akkor hirtelen előugrik az egyik fa árnyékából. Megpróbált egy ugrással leteríteni, de gyorsan félreugrottam. Előrántja a kardját, s heves párviadalba kezdünk. Egymást követik a vágások az ütésekkel. Lélegzetvételnyi szünet sincsen a küzdelemben. A támadóm felülkerekedik rajtam és a földön kötök ki. Végül felém nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Sebastian kegyetlen edző, nála lehetetlen pihenni. Megállás nélkül mondja a feladatait, amit teljesítenem kell. Hegymászást, futást, közelharcot, vívást és ki tudja még mit. Kezd elegem lenni belőle, a katonaság is jobb ennél. Persze ahhoz kétség sem fér, hogy sokkal erősebb lettem, bár félek ez sem lesz elég a túléléshez. Az álom egyre erőteljesebb, érzem közel az az éjszaka, amikor el jő a halála napja. Mindig ugyanaz történik, sosem tudom megmenteni, mint ha egy felsőbb hatalom nem engedné. Félek, előre megírták a sorsomat, s az utamat kedvesem nélkül kell folytatnom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.