2008.04.20. 22:36 Nofete
...sikeres éjszakának bizonyult a mai. Márkkal elkaptunk egy vadászt. Az egyik utcában leszakadt a többitől egy pillanatra, s ez nekünk pont elég volt. Elvonszoltuk egy félreeső gyártelepre, ahol nyugodtan ki lehetett hallgatni. Márk hozzákötözte egy székhez, hogy kiélhessem rajta szadista hajlamaimat. Elővettem egy kést és elkezdtem körözni körülötte, persze csak mosolygott, s nem volt hajlandó beszélni. Nem is baj, kijárt nekem is egy kis szórakozás. Szépen módszeresen csináltam mindent, először a jobb kezén megfogtam a mutatóujját és a körme alá szúrtam a kést. Persze lassan, hogy még jobban fájjon. Nem bírta sokáig ordítás nélkül, de nem tört meg. Minden pillanatot kiélvezve végigcsináltam az összes ujjával, aztán megfogtam a fülében lévő karikát, s kíméletlenül kitéptem. Közben Márkra sandítottam, hogy miként is reagál erre, de az arca meg se rezzent, úgy látszik az évek alatt több dolog történt, mint amit elmesélt, de most nem ez a fontos. 1 óra múlva felkel a nap, addig ki kell hallgatnom a foglyunkat. Természetesen nem fogtam vissza magam, a legdurvább dolgokat vetettem be, mire sikerült megtörni. Miután elmondta, amit tudott, kiélveztem a vérének az utolsó megmaradt cseppjeit...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.