...ma éjszaka nem mentem vadászni, csak felmásztam az egyik háztetőre és a csillagokat szemlélve a múlton merengtem. Túl keveset éltem emberként, hamar magával ragadott a halál, aki Sebastian személyében testesült meg. Olyan távolinak tűnik a halandó élet, az emlékeim kezdenek összemosódni róla. Nem tudom mi történt a családommal és a barátaimmal az eltűnésem után. Vajon feladták már a reményt, hogy valaha is előkerülök épségben? Biztosan, hiszen már 5 éve jöttem el. Azóta a kishúgom Szeréna is felnőtt, idén töltötte be a 20-at. Remélem neki megadatik az életben mindaz, amit Sebastian elvett tőlem. Család, gyerekek és sok boldog pillanat. Nekem ezek kimaradnak, mindhiába az öröklét, csak az évek monoton egyhangúsága marad egy vámpír számára...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.