2008.03.28. 13:19 Nofete
...kedves Johanna! Nagyon sajnálom, hogy magadra hagytalak. Tudod mi vámpírok nem bújhatunk ki a feladatunk alól. Sok évvel ezelőtt engem is megbíztak eggyel. Meg kellett találnom egy embert, akinek más a vére mint a többi halandóé. Évtizedeken át kerestem őt és elhiheted, hogy teljesen meglepődtem, mikor egy 17 éves lány személyében akadtam rá. Azt végképp nem gondoltam, hogy beléd is szeretek első látásra. Úgy látszik az életünk kiszámíthatatlan, semmit sem tudhatunk előre, de neked még az is sikerült. Megálmodtad a halálomat, ami be is következett, de nem vagyok miatta szomorú. Túl sokat éltem és már belefáradtam. Ne érts félre, minden pillanatot élveztem veled. Szerettelek is, de nekem már eljött az időm. Tudom, most még nehéz elfogadnod a döntésemet, majd egyszer talán megérted. Kérlek vigyázz magadra, hosszú élet áll előtted. Lehet, hogy sokat fogsz szenvedni, de sose add fel. Lélekben mindig veled leszek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.