2008.03.15. 20:39 Nofete
...hetek óta kínoznak a rémálmok, már alig alszom. Kezdek depressziós lenni, Seb egyre jobban aggódik értem. Árnyéka lettem régi önmagamnak, amit ő is észrevett. Ma éjjel nem ébresztettem fel, hanem egyedül indultam a városba. Első utam a kocsmába vezetett, ittam egy felest és a kocsmárossal beszélgettem. Nagyon jó fej az öreg Jack, egyedül ő tud itt a létezésünkről. Amikor találkozunk mindig barátságosan köszönt minket, de ma kicsit zaklatottnak tűnt a viselkedése. Rá is kérdeztem mi bántja, s halkan elkezdte mesélni a fejleményeket. Délután betért hozzá két ismeretlen alak és a gyilkosságokról kérdezősködtek, meg az elkövetőkről, szóval rólunk. Úgy tűnik szemet szúrt nekik a sok eltűnés. Jack nem mondott semmit, de szerinte vadászok lehettek. Nagyon érdekelte őket a halál oka, túl sokat kérdezősködtek, ezért meg kell halniuk. Megkértem Jack-et, hogy szóljon nekünk a következő látogatásuknál. Nem telt bele két perc, s az ajtó felé mutatott. - Ő az egyik - szólt halkan. Mikor odanéztem egy 20 év körüli feketehajú, kékszemű jóképű srácot láttam. Eléggé felháborított, hogy már akárki nevezheti magát vadásznak. Gyorsan körülnézett a helységben, s odajött a pulthoz. Kért egy korsó sört és lehuppant mellém. A pofátlan rögtön elkezdett velem flörtölni, legbájosabb tekintetemet előszedve rámosolyogtam. Tudta ki vagyok, láttam a szeméből, persze ez még élvezetesebbé tette a játékot. Márknak hívták és egészen érdekes áldozatnak bizonyult. Végre meg is kell küzdeni az élelemért, ezt már szeretem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.