2008.03.11. 22:25 Nofete
...teljesen összezavarodtam, nem tudom mit akarok. A korlátnál elveszítettem az önuralmam, túlságosan közel engedtem magamhoz, ráadásul utána rögtön le is léptem. Azóta céltalanul bolyongok a sötét éjszakában, a történteken gondolkodva. Mi lett volna, ha nem lököm el magamtól? Meddig merészkedtünk volna? Az életem csupa kérdőjel, tele megválaszolatlan kérdésekkel. Sosem tudom meg a válaszokat, ha nem nézek szembe velük, de túlságosan jól éreztem magam a karjaiban. Az érzéseimet lehetetlen uralni a közelében, már egyetlen érintésétől is elolvadok. Ez így nem mehet tovább, döntenem kell. Elköltözöm egy távoli, ismeretlen helyre vagy vele maradok és szembenézek a félelmeimmel. Sosem akarom őt elhagyni, nélküle üres lenne az életem. Elveszítettem a családomat és a barátaimat, nem akarok újra egyedül lenni. Szükségem van egy társra, akivel élvezzük az öröklét előnyeit. Sebastian a legalkalmasabb erre, mellette biztonságban érzem magam, de nem csak erről szól ez az egész. Szeretem őt és visszamegyek hozzá...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.