2008.03.10. 20:58 Nofete
...teljesen elvarázsoltak a szemei, de uralkodnom kellett magamon. Elfordítottam a fejem, s a korlát felé fordultam. Éreztem a leheletét a nyakamon, egészen libabőrös lettem tőle. Nem szerethetek bele a mesterembe, helytelen. Ráadásul túl idős hozzám, bár csak 30 évesnek néz ki. Honnan tudhatnám mik a szándékai, lehet hogy csak kihasználna. Mint ha megérezte volna a gondolataimat. A vállamra tette a kezét megnyugtatóan, megfogtam és újra felé fordultam. Tett felém még egy lépést, hátam a korlátnak nyomódott, nem tudtam tovább hátrálni. Közelebb hajolt hozzám, s a karjaiba zárva megcsókolt. Az idő elmosódott, nem éreztük a percek múlását, csak mi léteztünk. Nem tudom meddig maradtunk ott, de egyszerre tűnt túl soknak és kevésnek. Kétségtelenül beleszerettem, már senki sem állhatott közénk, csak Viktória. Eszembe jutott a gyűlölet a szemében, ellöktem magamtól Sebastiant. - Nem tehetem - szóltam, elfordultam a korlát felé, s leugrottam a sötétbe...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.