Vámpírként

...sötétség borította a sikátort, a tetőről vártuk a megfelelő áldozatot. Sebastian meg akar tanítani a hatékony, csendes vadászatra. Már nem ágálok a vérivás ellen, inkább támogatom. Mennyei ital, egy korty után is érzem a hatását. Minden egyes porcikám energiával töltődik fel, megállíthatatlan leszek. Nem bírom abbahagyni, túlságosan mohó vagyok, bár hiába innék keveset az áldozat mindenképpen meghalna. Inkább kihasználom és kevesebb embert fogok ölni. Nem tartozom azon vámpírok közé akik kedvtelésből ölnek. Seb oldalba bökött, ezzel kizökkentett az elmélkedésemből. Megláttam a kiszemelt áldozatát, egy nagydarab részeg férfit. Lassan felálltam a tetőn és leugrottam, hangtalanul megérkeztem mögötte gugolásban. Megérezhetett valamit, mert hátranézett. Gyorsan kellett cselekednem, megfogtam a torkánál, s a falhoz nyomtam. Nem értette mi történik, de azért próbált kiszabadulni. Letéptem a nyakáról a sálat, bájosan rámosolyogtam és bele mélyesztettem a fogaimat. Teljesen ledöbbent, szólni se bírt, még a kapálózást is abbahagyta egy pillanatra. Én nem álltam le, csak szívtam amíg jött belőle vér. Amikor teljesen kiszáradt leengedtem a földre, mámorosan körbepillantottam, s megláttam Sebastiant. Másik oldalon állt a falnak támaszkodva, lassan ellökte magát és odajött hozzám. Kicsit bántam, hogy nem hagytam neki, bár azt mondta tegnap falatozott, szóval egy ideig nincsen szüksége rá. Utoljára megnéztem az áldozatom arcát, elindultunk a sötét sikátoron keresztül hazafelé. Körülbelül fél óra idáig az út, szóval még sok időnk van pirkadatig. Kiértünk egy széles utcára, kihaltnak tűnt akár a többi. Éreztem valamit, valami nem stimmelt. Éppen szólni akartam Seb-nek, amikor egy tőr repült felé. Félrelöktem, így belefúródott a jobb vállamba. Pokolian fájt, ezüstből készült. Sok tévhittel ellentétben az ezüst nem öl meg minket rögtön, bár eléggé mérgező. Könnyen legyengülünk tőle, de túl lehet élni. A foghagyma, keresztek és a szenteltvíz is hatástalan. Persze, nem vagyunk halhatatlanok, ha a szívünkbe döfnek valamit akkor nem éljük túl. Az emberek minden hülyeséget összehordanak, viszont a vállam pokolian fájt. Kihúztam belőle a tőrt, gyorsan körülnéztem, s Sebastiant kerestem. Észrevettem a tetőn viaskodni egy férfivel, mögötte settenkedett egy másik, hogy hátba támadja. Nem engedhettem, minden erőmet beleadva felugrottam a tetőre a férfi elé. Mosoly terült el az arcán, a sebem láttán. Viszonozva a kedvességét felé dobtam a kezemben maradt tőrt. Sikerült kivédenie a dobást, de akkor már támadásba lendültem. Kivertem a kezéből a kardot, ami leesett a földre. Megpróbált egy jobbos ütést bevinni, teljesen elvétette, hiszen átugrottam mögé. Közben rápillantottam  Sebastianra, aki éppen kegyetlenül püfölte az ellenfelét, már védekezni is alig tudott a férfi. Az ellenfelem közben megfordult, s egy súlyos ütést mért a mellkasomra. Hátratántorodtam és a szomszédház másodemeleti falának csapódtam. Próbált bevinni még egy ütést, de lehajoltam és átbukfenceztem mögé a kardot megragadva. Ő ügyesen beleütött a falba, a keze is eltörhetett. Gyorsan hátrafordult, meglendítettem a kardot és beledöftem a szívébe. Holtan rogyott össze előttem. Megkerestem a tekintetemmel Seb-et, aki éppen lakmározott ellenfeléből. Miután észrevett felállt, s felém fordult, homályosan láttam az aggodalmat az arcán. Nem értettem mi a baja, csak éreztem, elhagy az erőm. Ájultan estem össze Sebastian karjaiba...