2008.03.08. 14:57 Nofete
...csend vesz körül, 4 nap telt el az "újjászületésem" óta. Bezárkóztam a szobámba, Sebastian naponta kérlelt egy kis kimozdulásra, eddig mindig nemet mondtam. Sokszor pillantok a tükörbe, tudom hiába, a tekintetem nem fog változni. Üres és magányos maradok örökre, s ez látszik a szememben. Semmit nem tudok megváltoztatni, hiába is gondolkodom ezen órákon át. Seb kezd aggódni értem, már nem is beszélek vele. Érzem, egyre jobban gyengülök. Tudom mire van szükségem, bár nem akarok ártatlanokat ölni. Seb szerint ez elkerülhetetlen, már nem fordulhatok vissza. El kell fogadnom őt az új életemmel. Igazából nem nagyon ismertem meg jobban Seb-et a találkozásunk óta. Határozott személyiség, aki nem tűr ellentmondást, szereti uralni az eseményeket. Például ma túlságosan legyengültem, ezért összeestem. Amikor meghallotta a puffanást rögtön ott termett kezében egy serleg vérrel, próbáltam tiltakozni, de túlságosan legyengültem. Lenyeltem az első kortyot, s a testembe kezdett visszatérni az élet. Nem bírtam leállni, a vér finomabbnak bizonyult minden földi italnál. A lelkem is feltöltődött, többé nem kételkedtem a létemben, a vér érdekelt. Többet akarok, minél többet. Sebastian mosolygott a mohóságom láttán. A vér elfogyasztása után erősebb lettem, mint eddig valaha. Készen álltam másként szemlélni a világot, vámpírként...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.