2008.03.21. 00:00 Nofete
...előre éreztem mindent. Utálom magam, megakadályozhattam volna a történteket. Értelmetlenül folyt minden csepp vér. Eleinte rendben mentek a dolgok, kezdtem feloldódni a sok nevetéstől. Seb barátai nagyon kedvesnek bizonyultak. Egy bérelt lakásban találkoztunk a város szélén, összesen 10-en mentünk oda. Drága barátnőm Viktória is előmerészkedett, persze végig távol tartotta magát tőlem. Mindenki jól érezte magát, aztán megtörtént a baj. Éppen felálltam némi italért, mikor éles fájdalom hasított a fejembe, s abban a pillanatban be is robbant az ajtó. Vadászok törtek ránk, amitől nagy kavarodás lett. Hatalmába kerített minket a harc, nem láttam kit ölök meg, csak küzdöttem. A szemem sarkából láttam egy férfit, aki elhurcolta Viktóriát. A sorsa neki is megpecsételődött, képtelen voltam segíteni neki, elállták az utamat. Hangos kiáltás hallatszott, azonnal tudtam kié. Megszűnt számomra az idő, odarohantam, leszúrtam a gyilkosát és letérdeltem mellé. A szívéből egy tőr állt ki, a szájából folyt a vér. Megfogtam a kést, s felvágtam a bal csuklómon az ereimet. Próbáltam itatni, de már késő volt. Utoljára végigsimította az arcom, s végleg lehullott a keze. Hiába álmodtam a támadásról hetekig, a részletek elmosódtak, akár csak eddigi életem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.