2008.03.16. 16:26 Nofete
...hajnali 4 körül járhat, még a kocsmában beszélgetek Márkkal. Mikor kijelentettem indulási szándékomat, rögtön felcsillant a szeme. Kifizettük a számlát, s kifelé menet rákacsintottam Jack-re, aki egész este aggódó pillantásokat küldött felém. Kiérve az éjszakába megváltozott Márk tekintete, sokkal éberebb lett. Céltalanul sétáltunk egy kicsit az utcákon, amikor hirtelen falhoz nyomott, s egy kést szegezett a torkomhoz. Mélyen belenéztem a szemébe és elkezdtem mosolyogni. Ó a halandók, olyan naivak, túlságosan alábecsülnek minket. Márk a reakcióm láttán kicsit elbizonytalanodott. - Nem tudod megtenni igaz? Túlságosan kezdő vadász vagy. Áruld el, hogy hányan vagytok és mért jöttetek ide, akkor talán megkímélem az életed - szóltam. Újra elkezdett tétovázni, amit kihasználtam. Pillanatok alatt kivettem a kezéből a kést és a falnak löktem. Most én kerültem előnyösebb helyzetbe. - Hiába ölsz meg, akkor is meghalsz. Felbéreltek minket a megölésedre, nem menekülhetsz - sziszegte. Meglepődtem a szavain és elvettem a torkától a tőrt, amitől teljesen ledöbbent. - Hiába jöttetek sokan, engem sosem pusztíthattok el, jobban teszed, ha elmész. Ne kövesd a bolond társaidat a halálba, akik megpróbálnak megölni - vetettem oda gúnyosan, s eltűntem az éjszakában. Mikor hazaértem szembetaláltam magam Sebastiannal, aki kérdőn nézett rám, hiszen ott álltam előtte tőrrel a kezemben. Elmeséltem neki a Márkkal való találkozásomat, amitől teljesen kiborult, ahogyan sejtettem. Azonnal el akarta hagyni a várost, amit nem engedtem. Végre elérkezettnek láttam az időt, az álmom elmesélésére. Nem nagyon érdekelte a halála, csak az ellenem tervezett merénylet. Megkértem rá, hogy nélkülem menjen el biztonságos helyre, persze erről hallani sem akart. Igazából nem akartunk szétválni, sem az otthonunkat elhagyni. Nagy nehezen döntöttünk. Itt maradunk és vállaljuk a következményeket, még ha meg is kell halnunk érte. Ezentúl óvatosabbak leszünk, s elkezdünk edzeni. Seb felhívott a szobájába, ahol kotorászni kezdett az egyik ládájában. Elővett két kardot, s az egyiket a kezembe nyomta, amit rögtön felismertem. Az első vadászatom éjjelén találkoztam vele, ezzel akartak megölni, de végül a gazdája ellen fordult, hiszen egyenesen a szívébe döftem. Akkor nem adódott alkalmam közelebbről megnézni, de most teljesen lenyűgözött. Csodálatos volt a kidolgozása, a markolatát indák fogták át és a pengéjét hullámosra kovácsolták. Tökéletes munka, ezzel élvezet lesz küzdeni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.