2008.03.13. 15:28 Nofete
...a szobát csend uralja, amit csak Sebastian szuszogása tör meg. Tegnap óta sok dolog történt, még most se hinném el, ha nem ébredtem volna Seb ágyában, ráadásul a karjaiban. Hirtelen történt minden, de semmit sem bántam meg. Szeretjük egymást, csak ez a fontos, ő lett a családom. Nélküle elvesznék, s nem lenne helyem ebben a világban. Már az is megnyugtat, ahogyan itt alszik mellettem. Miközben ezen filóztam, Seb is felébredt. Rám mosolygott csábítóan, megcsókolt és kijelentette, hogy majd megpusztul az éhségtől. - Én is éhes vagyok, de most nem kérnék desszertnek ezüstöt - kommentáltam egy kacsintással együtt. Ezen mind a ketten nevetésben törtünk ki. Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, s Sebastian meglepett néhány új ruhával és cipővel. Pasi létére egész jó az ízlése, nagyon jól néztek ki a cuccok, pontosan megfeleltek az igényeimnek. Sikerült találnom estére egy fekete bőr ruhát csizmával. Tökéletesen illett vadászathoz, hiszen könnyen elrejtett a sötétben. Miután mind a ketten elkészültünk, bementünk a városba, az egyik kocsmába. Leültünk egy sötét sarokba, Seb rendelt nekem egy rövidet, ráadásul a kedvencemet. Rögtön feltűnt, hogy többet tud rólam mint kéne. Sebastian rámutatott egy férfire, akit el kell csábítanom. Felhúztam az italomat és elindultam felé. Megérintettem a vállát, s ő rögtön rám tekintett. Meghívott egy italra, miközben folyton panaszkodott az életéről. Kicsit meguntam, ezért a fülébe súgtam, hogy menjünk ki. Kapott az alkalmon, pillanatok alatt kinn sétáltunk a sötét utcán. Megpróbált lesmárolni, de inkább az egyik házfalhoz nyomtam csodálkozására. Közben megéreztem Sebastian közelségét, de arra már nem tudtam koncentrálni. Végigsimítottam az ütőeret a férfi nyakán, képtelen voltam várni. Jobb kezemmel megfogtam a fejét, a ballal a vállát és belemélyesztettem a fogaimat. A vértől újra feltöltődtem, mikor eleget szívtam, átadtam Sebastiannak, aki a történteket az utca túloldaláról figyelte. Az étkezése befejeztével elindultunk sétálni a háztetőkön. Csodálatosan nézett ki az éjszakában a város és csak a miénk volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.