2008.03.10. 15:01 Nofete
...hányinger kerülgetett, a sebem sajgott. Az ágyamon feküdtem, a vállamat bekötözték. A szobában senki sem tartózkodott. Gyorsan felöltöztem a fájdalommal küszködve és kimentem a ház étkezőjébe. Sebastian ott beszélgetett egy nővel. Rögtön felálltak, amint megláttak. A mesterem bemutatta a szőke, kékszemű hölgyet. Viktóriának hívták, s kedvesen mosolygott rám. Érdeklődött az állapotom felöl, bár láttam nem különösebben érdekli. Leültünk az asztalhoz, nekiálltak elmesélni az ismeretségük kezdetét. Sikerült ugyanazt az áldozatot kiszemelniük és ezen "kicsit" összekaptak. Miközben mesélték Viktórián észrevettem, másként tekint Seb-re. Talán első látásra belezúgott, de a mesterem észrevételeim szerint, csak barátként tekintett rá. Egész éjszaka beszélgettek a múltról, én szótlanul hallgattam őket. A fájdalmam nem enyhült ébredésem óta, bár erről egy szót sem szóltam. Néha észrevettem Viktória gyűlölködő pillantását, melyet különösen nekem célzott. Nem különösebben érdekelt, inkább küldetem felé egy bájos mosolyt. Lehet, hogy ettől hülyének néz, de higgyen amit csak akar. Ő sem olyan szimpatikus nekem, túlságosan megjátssza magát. Mint ha álarcot viselne, ami alatt rejtőzködik a gonosz éne. Seb ebből az egészből semmit se vett észre. Nem is baj, nem akarok közéjük állni, bár szerintem már megtettem. Eléggé elbeszélgettük az időt, közeledett a napkelte. Adtunk egy szobát Viktóriának és elmentünk lepihenni. Eléggé nyugtalanul aludtam a fájdalmaim miatt. Hirtelen ébredtem fel, ujjak csavarodtak a nyakam köré. Meg akartak ölni, a támadóm arcát nem láttam az oxigénhiánytól. Majdnem megfulladtam, mikor végre sikerült kapálózásommal fejbe vágnom az ellenfelem, ezzel kiszabadultam a kezei közül. Erős köhögő roham tört rám, s már végképp nem marad időm ránézni. Talán a képzeletem játszott velem. Nem tudom, de amikor ajtó felé pillantottam egy szőke hajtincset láttam ellibbenni. Sötétedésig egy szemhunyásnyit se aludtam. Kimentem az egyik teraszra az éjszakát kémlelni. Egy kis idő után feltűnt Viktória és Sebastian. Beszélgettek egy kicsit, átölelték egymást, aztán eltűntek a sötétben. Két perc múlva észrevettem, hogy figyelnek. Hátrafordultam és észrevettem Seb-et. Az ajtófélfának támaszkodva állt egy szál nadrágban. A felsőteste tiszta izom volt, amit sebek borítottak. Nagyon jól nézett így ki. A találkozásunk pillanatától feltűnt milyen jóképű, de most teljesen belezúgtam. Rámosolyogtam és ő közelebb jött hozzám. Megkérdeztem hová tűnt a barátnője. Erre kicsit felháborodott, de azért válaszolt. Viktória elment, szóval kereket oldott. Talán mégsem képzelődtem. Szerencsére a nyakamon nem látszottak meg a fojtogatás nyomai, különben ilyen közelről Seb könnyen észrevette volna. Már túl közel állt hozzám, a szemét az enyémre szegezte, s tett felém még egy lépést...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.